Soha ne mondd, hogy soha!

    Mi tagadás, meglehetősen gyakori dolog, hogy a választások közeledtével az éppen a hivatalban lévő polgármesterek közpénzt (vagy közpénzen fenntartott eszközöket) használva kicsit fényezik magukat. Többé vagy kevésbé burkoltan.

    A legtöbben nem is nagyon foglalkoznak vele, amolyan magától érthető dolognak veszik, mondván ez már mindenütt bevett szokás. Kicsit „előkészítik a terepet”. Ennyi kijár nekik, nem? És ugyan már, kinek lehet baja ebből? Talán még abból sem lehet gond, ha korábban élesen kritizáltad azt, amit éppen csinálsz.

    Udvarhely jó példa erre. Talán van, aki még emlékszik arra, hogy a mostani városvezetők négy éve még ellenzékben voltak és nagyon nem értettek egyet a közpénzen való kampányolással. Miután többségi szavazattal (és némi tulipános segítséggel) megszüntették a „Bunta lapjának” is csúfolt újságot, azt rótták fel az akkori polgármesternek, hogy kampánycélokra használja a hivatal Székelyudvarhely nevű havi kiadványát.

    Közben változtak az idők. Részben. A név új: Városházi Hírlap, de a módszer a régi. Igaz, egyelőre ez még csak egy diszkrét „kampánynyitó”.

    A március 15-ről szóló köszöntő figyelmeztet, hogy piszkos kampány következik, amelyben a polgármestert leszámítva mindenki más hazudni fog, lesz itt próbálkozás a megosztottságra, pártoskodásra, saját érdekek érvényesítésére, politikai pecsenyék sütögetése.

    Új rovat is indul, a polgármesterrel nyit, aki a város hiányosságairól nem hajlandó beszélni, inkább a majdani választási eredményekről, hogy mit tenne, ha folytathatná, mert szerinte úgyis őt fogják visszaválasztani.

    Valóban, csupa közérdekű információ. A város szolgálatába helyezve. A város pénzén.

     

     

    További bejegyzések

    © 2020 - Galfield.info