Veszélyben a város, mind meghalunk!

    Hihetetlen, hogy a nemrég még büszke, sőt nemritkán beképzelt és arrogáns hozzáállású városvezetés milyen gyorsan át tud alakulni, egyik pillanatról a másikra aggodalmat színlelő, szánalmat gerjesztő síró-bőgő masinává.

    Bizony, úgy bömbölnek, mint a kisgyerek a homokozóban, akinek elvették a játékát. És két zokogóroham között kisírt szemmel és durcás arccal figyelmeztetnek, hogy megmondanak az apukájuknak és abból nagy baj lesz ám.

    Mert mi is történt? Semmi egyéb, mint az, hogy a polgármester elvesztette a támogatottságát a városi tanácsban (inkább ez fáj nekik) és az új többség nem éppen eleganciával, sőt mondhatni szemét módon, de amúgy demokratikus és törvényes huszárvágással kicsit átrendezte a pénzösszegeket a költségvetési tételeknél.

    Tehát ebből indulunk ki. Mert ez a forgatókönyv, amiből ki kéne hozni valamit. Kissé szegényes és ötlettelen, semmi extra. Talán egy gyengébb vicces jelenethez felhasználható, csakhogy ebből valahogyan egy igazi görög drámát kellene kanyarítani. Ami nem könnyű kivitelezés, főleg, hogy úgy, hogy hitelesnek is tűnjön.

    De talán egy próbát megér.

    Első felvonás: töröljük Falusi Mariann koncertjét, hátha ettől leszakad a mennyezet.

    Nem szakad le. Mert ki is ez a fehérnép? Hát nem egy világsztár, az biztos. Nem Mick Jaggerről beszélünk, de még csak nem is Presserről. Bár a gázsija ettől még lehet csillagászati, mert a nemrég még „nem kértünk pénzt, mert jól gazdálkodunk és nincs adósságunk” öndicsérettel feszítő városvezetés nem tudott összeszedni annyi pénzt, hogy a művésznőt kifizesse. Mert biztos nem is akarta. Mert akkor nincs mire drámázni. Ujjal mutogatni a gonosz tanácsosokra. Tetszik érteni?

    Második felvonás: Falusi Mariann kevésnek találtatott, ezért meg kell kongatni a vészharangot: veszélyben a város működése! Hátha ettől berezel az adófizető nép.

    Nem rezel be. A polgároknak megvan a saját gondjuk, bajuk, ez nekik túl nagy falat, amúgy sincs semmilyen beleszólásuk az egészbe, meg aztán sosem volt úgy, hogy ne lett volna valahogy.

    Harmadik felvonás: valami olyasmi kell, ami közelebb áll az emberekhez. Nosza megvan: a keret megnyirbálásával több városi rendezvény megtartását is ellehetetlenítették! Csökkenni fog a minőségi, értékes rendezvényeinknek a színvonala!

    De valahogy ez sem hat az emberekre. Ez is érthető. Van itt elég dolog a városban, ahol a minőség legalább annyira hiánycikk, mint kereskedésben az egészségügyi maszk, talán jobb lenne előbb ezeken javítani, kicsit dolgozni is, ne csak a mulatozáson járjon a városvezetés esze. 

    Szóval nem kell aggódni, nincs nagy baj. Nem kell minden elhinni, nem kell mindent komolyan venni. Az egész csak játék, amit egyesek túl komolyan vesznek, és velünk fizettetik a költségeket. Minden, ami a városban történik, egy olcsó színjáték része, politikai játszma mozzanata, olcsó és igénytelen kivitelezésben. Minden szónak, minden tettnek egy célja van: irányítani a szavazatokat.

    A levét úgyis mi isszuk meg, úgyhogy ha nincs jobb műsor a tévében, akkor nézzük ezt a szappanoperát! Ez legalább a miénk. Saját produkció. Helyi „érték”. A jegy árát így is, úgy is legombolják rólunk, idegeskedni pedig végképp nem szabad, minek gyógyszerre is költeni? Úgysem tudunk beleszólni abba, hogy mi történjen a várossal. Mi legfeljebb arról dönthetünk, hogy ki legyen az (azok), aki négy éven át dirigálni fog. Jól, rosszul, azt előre nem tudni. Hiszen ebben a városban minden megtörténhet. És mindennek az ellenkezője is.

     

     

    További bejegyzések

    © 2020 - Galfield.info