Menekülnek a fiatalok

    Itthon is van jövő – mondják a politikusok. El innen, amíg nem késő! - mondják a fiatalok. Utóbbiaknak van igazuk...

    A vak is látja, az ország a demográfiai csőd szélén áll, Románia az elvándorlók összlakossághoz viszonyított aránya tekintetében második a világranglistán, tömegek hagyják el szülőföldjüket,

    hogy megszabaduljanak a szegénységtől, az országot uraló korrupciótól.

    Szakemberek szerint már olyan méreteket ölt a fiatalok kivándorlása, hogy ennek megállítására jóval több anyagi és infrastrukturális fejlesztést kellene mozgósítani, mint az EU bármelyik tagországában.

    Hargita megyében ugyan mérsékeltebb a kivándorlás, de a helyzet itt sem sokkal jobb, a megye alig fejlődik, erdélyi szinten több területen is a sereghajtók között van. Mára már elvesztette lakosságának több mint 10 százalékát és fiataljainak több mint  felét. A megye lakosságának több mint negyede nyugdíjas, tehát  elöregedett a megye. Nincs mit szépíteni, az ország, ahogy Hargita megye is ijesztő ütemben veszti el a jövője alakulása szempontjából legfontosabb emberi erőforrásait.

    Ijesztő adatok

    Két vészjósló adat is megjelent a közelmúltban. Az egyik a bukaresti Migrációkutató Intézet adatai szerint minden második 16 és 34 év közötti fiatal azt tervezi, hogy elhagyja az országot jobb kereseti lehetőségek után nézve.

    A másik az INACO - Kezdeményezés a versenyképességért nevű szervezet elemzése, melyből az tudtuk meg, hogy több mint tízezer, 15 és 34 év közötti fiatal hagyta el véglegesen Romániát 2018-ban.

    És fontos megemlíteni, hogy a külföldön tanulók, időszakosan dolgozni távozottak kimaradtak e statisztikából.

    És ha mindez nem elég, a szervezet a Világbank egy tanulmányából is idéz, mely szerint egy Romániában született gyerek, aki itthon nő fel, termelési potenciáljának csak 60 százalékát éri el, mire nagykorú lesz.

    Nem csoda hát, hogy a világszinten tanulmányozott 137 országból Románia a 132. helyet foglalja el a tehetséges emberi erőforrások megtartásának képessége szempontjából. Ami nagyon is egyértelmű magyarázattal szolgál a fentebb leírt kivándorlási statisztikára.

    Jövő? Itt? Ugyan!

    Bármennyire is szomorú, sajnos fel kell tenni a kérdést: miért is maradnának, vagy ha elmentek, miért is térnének vissza egy olyan államba, mely – pár kivételt leszámítva – képtelen minőségi oktatást, hatékony egészségügyi szolgáltatást, a huszonegyedik századi állapotokhoz valamelyest igazodó köz- és vasúti infrastruktúrát, kiszámítható, nagyjából kiegyensúlyozott pénzügyi, gazdaság- és nem utolsósorban érdemleges családpolitikát felmutatni. Avagy miért maradnának, vagy miért térnének vissza egy olyan megyébe, ahol a dolgozók fele minimálbérét dolgozik? És átlagbérével erdélyi szinten a sereghajtók között van?

    A jövő pedig minden, csak nem biztató: mind helyi, mind országos szinten csak bámuljuk a morbid politikai bohózatokat, vezetőink továbbra is fontosabbnak tartják, hogy saját állásaikat kiépítsék vagy bebiztosítsák, fikarcnyit sem törődve azzal, hogy hová sodorják az amúgy is lejtőre állított várost, megyét, országot. Bár ha ez így megy tovább, mire a lejtő aljára érünk, már nem lesz itt senki, hogy mindezt lássa.

     

    További bejegyzések

    © 2020 - Galfield.info