Politikai macskajajtól hangos Udvarhely

    A Hargita megyei önkormányzat „hárombés” alelnöke és Székelyudvarhely burgermájsztere egymásnak ment. Esment.

    Tavaly nyáron is vitáztak egyet a hibásan/önkényesen/idétlenül felfestett bringasáv okozta bonyodalmak miatt, ami végül a polgármester felszólításával zárult, miszerint „Székelyudvarhely nem alárendeltje a megyei önkormányzatnak”, és „El a kezekkel a városunktól”!

    Most meg pont az a baj, hogy a tulipánosok levették kezüket a városról, és az évvégi költségvetés-kiigazításból egy banit sem juttattak Udvarhelynek. Magyarázatként ki is mondták a varázsigét: „amatőr a városvezetés”. Több se kellett.

    A városvezető részéről (nevében) jött is gyorsan a magyarázkodás, mert ebben azért ő is profi... De – mint állítja – legfőképp őszinte és becsületes. És nem akar a hazudozó, ügyeskedő profik útjára lépni. Meg sunnyogni.

    Dicséretre méltó hozzáállás, a kérdés, hogy mire lehet menni ezekkel az erényekkel egy olyan országban, ahol a hitegető, okoskodó, ügyeskedő, cselekhez folyamodó profik otthon érzik magukat.

    Mert a tisztesség, becsületesség jól jön amikor választani kell, viszont egy város fejlesztéséhez már nem elegendő. Ennél jóval több kell. Talpraesettség, helyzetfelismerés, alkalmazkodás, intelligencia, némi vakmerőség, és persze a keszekusza törvények útvesztőiben való jártasság, mert ügyeskedni, fejlődni, előre lépni úgy is lehet ám, hogy közben az ember ne sértsen törvényt.

    Ugyanakkor a beteges bizalmatlanság is csak kolonc. Elég baj, hogy Udvarhely éppen Csipkerózsika álmát alussza,és vezetője álmában sem gondolja, hogy tulajdonképpen bármire lehetne pénzt kapni. Mind jöhetnek az eurómilliók a városba, ha abból pont azt nem lehet megvalósítani, amire a városnak a leginkább van szüksége.

    Dicséretes, hogy Székelyudvarhelynek nincsenek rendezetlen számlái, hogy a hivatalban jól terveztek és költekeztek. Persze, ha nincs fejlesztés, akkor költségek sincsenek. Talán mégis jó lett volna hitelt felvenni, most kormánypénzből be lehetett volna tömni a lyukat, s közben már épülne is a terelőút. Például.

    Olyanok lettünk, mint egy súlyosan beteg nyugdíjas, akinek 30 millió eurója van ételjegyekben, de nincs pénze gyógyszerre. Bankot nem akar rabolni, hitelt nem mer felvenni.

    Majd a sírkövére felirják, hogy becsületes volt és tisztességes.

     

    További bejegyzések

    © 2020 - Galfield.info