Aggódom magamért!

    „Egyesek fel se fogják az árnyalatnyi különbséget aközött, hogy egy macska pihen vagy tornázik.” (Garfield)

    Aggódom magamért, a jégpálya átadása óta nem találok magamra. Csak ülök falfehéren és bambán bámulok magam elé, tördelem kezemet és folyton csak azt ismételgetem: „Mekkora pillanat! Fel sem tudom  talán fogni. Fedett műjégpályája van a városnak! Hogy fogom én ezt überelni?”

    Próbálom magamat nyugtatni, hogy ez csak jég, eddig is volt, mindössze annyi történt, hogy tető került föléje és körbevettük falakkal. Nem nagy kunszt. Sőt még ezzel is három évet csúsztam. Persze, jó hogy van, meg minden, de ettől nem lesz élhetőbb a város. Kicsit talán jobbak leszünk hokiban, oszt annyi. Így is messze Csíkszereda mögött fogunk kullogni.

    Hiába nyugtatom magam, nem tudok lehiggadni. Ujjong a szívem, persze. De rögtön görcsbe is rándul, ha arra gondolok, hogy mi lesz a többi fejlesztéssel.

    Mondhatom ugyan, hogy lesz terelőút, növeljük a parkolóhelyek számát, sőt parkolóház építésébe fogunk, felújítjuk a focistadiont, szigetelni kezdjük a tömbházakat, olimpiai méretű uszodát építünk, beindítjuk a mozit, bicikliutat építünk, aszfaltozni kezdünk, de le fognak ültetni, azt mondják majd, hogy összetévesztem Székelyudvarhelyt Csíkszeredával, ezekkel odaát foglalkoznak, mi még beszélni is alig merünk ezekről. Minálunk csak a rombolás látszik, ami meg jó, azt elrejtik a föld alá, hogy ne lássa senki. El fognak küldeni Csíkba, hogy saját szemmel lássam, mit kell fejlesztés alatt érteni.

    A jégpályával csak haladékot nyertem, de jön a kampány, és megint ígérgetni kell. Ami baj, mert az eddigi ígéreteimből  sem valósult meg szinte semmi. Olyan leszek, mint az ország, csak én nem adósságokat halmozok, hanem ígéreteket.

    Elfáradtam. És aggódom magamért.

     

    További bejegyzések

    © 2020 - Galfield.info