Galfield és az ésszerűség

    Az ésszerűség jó dolog. Főleg, ha van ilyen a tarsolyunkban. Ha nincs, még az sem vészes, a gondok ott kezdődnek, amikor annak érdekében, hogy okosnak,

    ügyesnek és vagánynak tűnjünk, gyorsan (és persze felkészületlenül) belevágunk valamibe, mellőzve minden ésszerűséget.

    Az udvarhelyi „bicikliút” is ide tartozik. És itt most nem arról van szó, hogy három évet gondolkodás után is meggondolatlan elképzelésnek bizonyult, hiszen felfestették, újrarajzolták, majd az újrarajzolást is újrarajzolták, hetekkel a felfestés után is javítottak rajta, és még most sincs olyan állapotban, ahogy annak lennie kell. Főleg, ha a rendőrséget kérdezzük. De ne foglalkozzunk ilyen bonyolult dolgokkal, van itt ennél egyszerűbb is. Például az időzítés. Már az is megkérdőjelezhető, hogy miért pont a bringaszezon végére kellett összepingálni a várost? Állítólag van is rá valamiféle magyarázat és ezt akár el is lehet fogadni, ha mondjuk lehetővé teszik, hogy addig kerekezzünk a csíkok között, amíg az időjárás engedi, aztán tavaszig szünet. És persze, a természet újjáéledésével ismét indulhat a buli elölről. Ez akár ésszerűnek is tűnhet. Csakhogy nem ez történt.

    Ahogy megtörtént a felfestés, rögtön elkezdték feltúrni a várost. Persze ott is, ahol sáv meg piktogramok vannak az úttesten. Vagy főleg ott. Valaki ezt így látta ésszerűnek, hogy a fene ott egye meg őt.

    Bár az is lehet, hogy valaki nem akarta, hogy a bringasáv miatti cirkusz ne tavasszal, kevéssel a választások előtt robbanjon ki, jobbnak látta, ha már most ősszel túlesünk rajta. Na ebben legalább van ésszerűség. Politikai ésszerűség, persze...

     

    További bejegyzések

    © 2020 - Galfield.info