Együtt mondhatnánk Moldova Györggyel, hogy „Amit érdemes megcsinálni, azt érdemes jól megcsinálni”, főleg azután, hogy négy évvel ezelőtt Udvarhely „jobbra” váltott. Csakhogy a váltás nem hozott változást, minőségi változást sem az adópénzekből végzett munkálatok.

    Jó hely ez az UFF!

    Ha itt elnökölsz, de szép lassan kezdesz kiöregedni, van innen hova lépni, szinte bármi lehetséges.

    Választási ígéreteiben az udvarhelyi polgármester az egyik legnagyobb és legsürgősebb feladatának tekintette a parkolási gondok megoldását Székelyudvarhelyen.

    Hiába lett szebb a belváros a villanykábelek földbehelyezésével, ha cserébe olyan förmedvényeket kaptunk, amelyek immár állandó jelleggel rondítanak bele a hétköznapjainkba... és az ünnepeinkbe.

    Mi tagadás, meglehetősen gyakori dolog, hogy a választások közeledtével az éppen a hivatalban lévő polgármesterek közpénzt (vagy közpénzen fenntartott eszközöket) használva kicsit fényezik magukat. Többé vagy kevésbé burkoltan.

    Hihetetlen, hogy a nemrég még büszke, sőt nemritkán beképzelt és arrogáns hozzáállású városvezetés milyen gyorsan át tud alakulni, egyik pillanatról a másikra aggodalmat színlelő, szánalmat gerjesztő síró-bőgő masinává.

    „Kérjék számon rajtam ezeket a mondatokat négy év múlva, üljenek le a Városháza előtti parkban, számolják majd ki éves átlagban az új beruházási pénzeket és azonnal látni fogják, hogy jól dolgoztam polgármesterként vagy sem.” (Gálfi Árpád) 

    Székelyudvarhelyen autóval közlekedni nemcsak idegtépő és stresszes foglalatosság vagy szükséglet, de egyben óriási kihívás és piszok nagy rejtély is.

    Udvarhelyen az autósok nincsenek elkényeztetve. Nem is voltak soha, de ami néhány éve a városi közlekedésben tapasztalható, az iszonyat. A helyzet javulására ígéret van, remény nincs.

    Ha a város szolgálatában állsz és olyan problémával kerülsz szembe, amit egyszerűen képtelen vagy megoldani, akkor úgy tudod kihúzni magad a felelősségvállalás alól, hogy keresel egy bűnbakot és őt hibáztatod az áldatlan helyzetért.

    „Imádom a karácsonyi ünnepeket! Talán érzelgős vagyok... de ilyenkor a kapzsiság úgy elönti a szívemet.” (Garfield)

    Kedves udvarhelyiek!

    Emlékeztek? Már három éve, hogy nekiálltak túrni a várost, és azóta sem hagyták abba, csak túrnak tovább rendületlenül.

    Emlékeztek az elnökválasztás első fordulója előtti nagy politikai dumákra? Csak úgy nyomták a süket szöveget.

    Például:

    „Ez a választás rólunk is szól, magyarokról Arról szól, hogy megmutassuk közösségünk erejét.”

    Édesanyám!

    Néhány napja butább vagyok, mint amilyen előtte voltam. Főleg, amikor útkereszteződésekben járok. Az orvos azt mondta, ez azóta van, amióta szeretett városomban ilyen... furfangos jelzőlámpákat szereltek fel.

    Remélem nem fogok lebukni és senki sem fogja észrevenni, hogy sohasem szólalok meg fontos témákban, országos közügyekben, nagyobb horderejű értelmiségi kérdésekben.

    További bejegyzések

    © 2020 - Galfield.info